2013. augusztus 8., csütörtök

12.fejezet

Sziasztok! Meghoztam az új részt, remélem, tetszeni fog mindenkinek - nem lett a leghosszabb, de a lényeg benne van! :) A jelenlegi szám ez lesz. Néhány véleménynek igazán örülnék! Jó olvasást!

12. fejezet

„I'm out of sight, I'm out of mind
I'll do it all for you in time
And out of all these things I've done I think I love you better now”

Eleanor fél hatkor kelt a saját ágyában, a gondolat pedig eleve boldogsággal töltötte el. A rémálmai itt mintha nem léteztek volna, és nyugodtan tudott aludni éjszakánként. Azonban mivel minden reggel e-tájt kelt, kénytelen volt lefoglalnia magát. Csendesen felöltözött, majd egy táskába ételt és vizet csomagolt, s még egyszer ellenőrizve túrázós öltözetét írt egy üzenetet szüleinek, hogy elment körbenézni a ház környékén.
Hosszúra tervezte a mai napját. Elsősorban felfedez a szülőföldjén egy olyan környéket, ahol eddig még nem volt szerencséje körbe nézni, délután pedig egy kiállítás megnyitójára fog elmenni. Történetesen egy olyan ember megnyitójára, aki régebben közelebb állt a szívéhez, mint bárki más.
Mielőtt még mindent tönkretettem volna közöttünk - gondolta Eleanor bűnbánóan, majd visszazárta maga után a bejárati ajtót, hogy a szülei nyugodtan tudjanak aludni tovább.
A nap még nem kelt fel, az ég alja feketés kék volt, a távoli hegyek pedig a fenyőktől zöldellettek, s a táj Eleanor számára majdhogynem felért egy csodával.
A norvég hegyek voltak a mindenei, Eleanor pedig minden reggel újabb területeket fedezett fel belőlük, miközben saját magát is kereste az erdők sűrűjében. Azt a lányt, aki korábban elveszített mindent.

***

– Szóval Norvégia? – kérdezett vissza Ed a telefonba, miközben próbálta rendesen kivenni Colin, a magánnyomozó hangját a vonal másik végéről, ugyanis a színpad előtt csoportosuló lányok túlságosan hangosan sikították a nevét, ami egyébként megmosolyogtatta Edet. Colin egy város nevet is említett, amit próbált megjegyezni, majd még egy kérdést tett fel neki: – És biztos, hogy ő az?
Zúgó füllel fogadta a csöndet, várva a nyomozó válaszát, habár ő maga már tisztában volt azzal, hogy Skandináviáról volt szó.
– A másik Eleonora Olaszországban él, úgyhogy szerintem a norvégiai az, akit keresel. A személyleírás is ráillik, bár egy fotónak jobban örültem volna tőled, Edward. Így csak a megérzéseimre hallgathatok. Szőke haj, kék szem, hófehér bőr, abszolút skandináviai a személy – fejtette ki bőven a dolgokat Colin, Ed pedig sűrű bólogatások közepette megköszönte a segítséget – persze fizetett a szolgálataiért, de ezt magától értetődőnek tartotta.
Attól volt olyan biztos abban, hogy Eleanor hegyek között élt, – ott, ahol majd Ed is keresni fogja – mert egyrészt az olaszországi opció Párizsban tartózkodott, ott pedig nincsenek hegyek, s másrészt a levelében Eleanor azt írta, elmegy megkeresni a múzsáját. A múzsa pedig – mint később Ed megtudta -, hegyet jelent görögül. Amikor néhány napja – számtalan tüzetes átolvasás után – megtalálta a szót, elámult Eleanor találékonyságán. Azonban lehet, hogy csak elszólta magát – vélekedett Ed. Már nem mert csak úgy elhinni mindent, amit elsőre hallott.
Miután letették a telefont Colinnal, Ed a vörös tincseibe túrt, miközben kinézett a színpad előtt lévő rajongóira. Csaknem két hete volt kint a debütáló albuma, Ed pedig egyre több felkéréseket kapott, a brit zenei listákon is bekerült a top harmincba, és így tovább. Eleanor pedig egy hónapja hagyta el, s fogalma sem volt, hol lehetett, vagy, hogy egyáltalán élt-e még a lány, ezek a gondolatok pedig rendszerint az őrületbe bírták kergetni Edet. Megveszett a barátnője hiányától, jobban, mint azt Junéknak bármikor képes lett volna bevallani.
Megmarkolta a kedvenc gitárja pántját, majd átvetette azt a nyaka felett, és felvértezve mindennel szemben, görcsölő gyomorral kisétált a színpadra. Felemelte a kezét, és mosolyogva integetett az embereknek, aki csoportba verődtek a fesztiválon, hogy meghallgassák őt, vagy egy idegent – attól függött, ki mennyire ismerte a nevét.
A fény rávetült, ő pedig remegő kézzel megragadta az állványon lévő mikrofont, és barátságosan megszólalt:
– Sziasztok! Ed Sheeran vagyok – a nézőtéren a sikítozások újra kezdődtek, amiktől Ed izgatottabbá vált. El sem hitte, hogy lesznek olyanok, akik megveszik majd az albumát, sőt, még egy apró fellépésére is eljönnek. A tömegben kiszúrt egy lányt, akinek a pólóján az albumborítója képe volt nyomtatva, ettől pedig kissé szentimentális hangulata lett, de tudta, hogy ezen nem most kellett gondolkodnia.
A tömeg tapsolni kezdett, miközben megpengette az első akkordokat, Ed pedig már csak a dalra koncentrált.

"I'm gonna pick up the pieces,
And build a Lego house
If things go wrong we can knock it down"

A dal még az Eleanorral való kapcsolatuk első évéből származott, mikor a lány egy hasonló időszakon ment keresztül. Pontosan akkor, mikor meghalt az egyik idős hölgy – nem sokkal a Eleanor nagyapja halála után -, akinek a lány felolvasott. Szörnyen megviselte a dolog, és Ed azért írta a dalt, hogy kifejezze vele azt, hogy ő mindig mellette fog állni, bármi történjék is. Nos, úgy tűnt, Eleanor nem így gondolta, és elhagyta a fiút, azonban Ed tisztában volt azzal, hogy a lány valójában nem akarta ezt tenni. Ezt volt kénytelen tenni, mert haza akart menni, de még mindig szerette Edet. Ebben az egyben végig biztos volt.
Remélhetőleg örülni is fog a viszont látásnak, ugyanis a következő hetekre Ed már tervezte az utazást Norvégiába.

***

Eleanor egy szoknyát vett fel, fekete csizmával és ballonkabáttal. Ha már egy kiállításra ment, öltözzön elegánsan, nem igaz? Egy apró puszit adott édesapja és anyukája arcára, majd halvány mosollyal elhagyta a házat, és felsétált a tócsákkal szegélyezett járdán, fel, egészen a kövesút széléig, ahol már várta őt a taxija. Nagy levegőt véve beült az autóba, még mindig tartva az idegenektől és azoktól az emberektől, akik eddig ismerték, és még mindig csak a rosszat látták benne. De ez most csöppet sem érdekelte a lányt, a barátnője megnyitójára indult, ez pedig fontosabb volt, mint az előítéletekkel bíró emberek megrovó tekintete.
A terem, ahol az eseményt tartották, hatalmas volt. Az egész megnyitó alatt csöndesen sétálgatott a képek előtt, rendesen megfigyelve a festményeket, amiket az egykori legjobb barátnője készített. Örült annak, hogy a lány még mindig azt csinálta, amit szeretett hobbiként is űzni már tinédzser korában is.
Büszke volt Cissyre. Fél szemmel végig nyomon követe a terem egyik szegletében álló nádszál-vékony alkatú, fekete ruhákban álló lányt, kinek haja is rövidre volt nyírva, s aminek olyan fekete színe volt, mint a holló tollainak a téli tájban repülve. Eleanor ámulva figyelte a fiatal nővé cseperedett lányt, majd, minél közelebb került hozzá, annál jobban görcsölt a gyomra, s száradtak ki ajkai.
– Elnézést – kezdte erőtlenül Eleanor, éppen csak megsimítva a lány könyökét, a sötét szemek a következő pillanatban csontig hatoltak. Eleanor úgy érezte, mintha nyitott könyv lett volna a barátnője előtt, s tudta, hogy felismerték őt. Cissy következő mondatával viszont elintézte, hogy Eleanor arcából kifusson a vér.
– Mit keresel itt, Eleonora? Jöttél újra felforgatni az életemet?

4 megjegyzés:

  1. Szia! Készen van a kritikád, csekkold! :)
    http://sweet-magazin.blogspot.hu

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm, hagytam kommentet!^^ xx

      Törlés
  2. most találtam a blogodra, és nagyon tetszik, bár még nem olvastam végig, de haladok. viszont egyértelmű, hogy ezt neked szánom, és nem másnak :) http://dark-turns-to-light-story.blogspot.hu/2013/08/huszonhetedik-dij.html

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen a kedves szavakat, és a díjat!^^ Nagyon kedves vagy! :)

      Hayley xx

      Törlés