2013. július 18., csütörtök

9.fejezet

Sziasztok! Egy hét elteltével megint itt vagyok a következő fejezettel. Nagyon szépen köszönöm a kommentjeiteket, sokat jelentettek számomra, mit gondoltok a folytatásról!
Remélem, ezúttal sem fogtok csalódni bennem. Ez lesz a dal, ami a fejezethez leginkább illik - alig tudtam dönteni! - és jó olvasást!

9. fejezet

„Come up to meet you 
Tell you I'm sorry
You don't know how lovely you are”

A hajnali órákban mindig gyönyörűbb az ég, mint úgy általában – gondolkodott Eleanor, miközben a narancsos felhőket figyelte, s próbált nem a napba nézni, melynek sugarai valahol a repülőgép bal szárnya felől törtek át a vékony felhőrétegen.
Kissé ideges volt egyrészt a klausztrofóbiája miatt, és mert egyébként sem szeretett repülni.
Már megkezdték a leszállást, Eleanor pedig egyre izgatottabban és idegesebben szorongatta a karfáját. Két gondolat járt a fejében: Vajon hogy fognak reagálni a szülei, mikor megérkezik hozzájuk?; Vajon Ed felkelt-e már, s megtalálta-e a neki szánt levelet?

Ed azokban a pillanatokban ébredezett, mikor Eleanor rá gondolt. Talán csak véletlen egybeesés, azonban lehet, hogy a férfi megérezte a bajt, akárcsak három nappal ezelőtt a rabláskor.
Idegesen ült fel a kétszemélyes ágyban, hogy aztán megpillantson egy furcsán üresnek tűnő szobát. A helyiségből apró szobrok, papírok és könyvek tűntek el. Mind, mind Eleanor személyes tárgyai.
Ed szíve összeszorult a látványra, s rögtön ledobta magáról a takarót, hogy azt Eleanor egykori térfelére tolja az ágyon.
Eltűnt – motyogta Ed kétségbeesetten, habár tisztában volt vele, hogy egy ember erre nem képes. Az emberek elmenni szoktak, nem pedig tárgyak módjára elillanni.
A vörös hajába túrt, a homlokán izzadtságcseppek gyöngyöztek, majd gyorsan felkapott magára némi ruhadarabot – megpróbálva figyelmen kívül hagyni, hogy a szekrényében Eleanor ruháinak nagy része már nem volt ott -, aztán úgy döntött, sürgősen be kell vennie valamit, mert a végén sokkot kap.
Ed sietősen a konyhába ment, miközben küzdött az eszméletvesztés és a hányinger ellen, végül megpillantotta. Egy fehér, lezárt boríték várta az asztalon, a sótartónak támasztva.
Pislogott néhányat, hiszen nem hitt a szemének, másrészt pedig alig látott valamit a könnyfátyoltól. Először nem mert közelebb menni hozzá, s felnyitni azt, mert úgy érezte, akkor bebizonyosodnának a korábbi félelmei.
Hogy Eleanor itt hagyta őt. Azt, aki mindennél jobban szerette a fiatal nőt, és aki képes volt megadni számára mindent.
Vagy, talán nem mindent. De vajon mi lehetett az oka annak, hogy Eleanor így faképnél hagyta?
Kézfejével erőszakosan letörölte könnyeit, majd erőt vett magán, és az étkezőasztalhoz sétált mezítelen lábaival. Az egyetlen hangforrás a lábai érintkezése volt a földdel, de Ed úgy érezte, menten megsüketül tőle. A hang túlságosan éles volt a merev csöndben.
A magány csöndjében.
Remegő kézzel nyúlt a fehér borítékért, majd határozottan kibontotta azt. Mikor elolvasta az első néhány sort, jobbnak látta leülni.

Drága Edward!

Első gondolatom, mikor ezt a levelet írom, hogy milyen ritkán szólítalak a teljes neveden, holott megérdemelnéd. Csodálatos férfi vagy, tele tisztelettel, törődéssel… és szerelemmel. Az utolsó szó rám is igaz. Még mindig szerelmes vagyok beléd, a legelső pillanat óta, mikor megláttalak.
Tudom, hogy nagyon ritkán biztosítottalak az érzéseimről, sőt, volt olyan időszakunk, amikor egy árva szót sem ejtettem ki a számon arról, milyen sokat jelentesz nekem. Tudnod kell, hogy nem azért megyek el, mert kiszerettem belőled. Ez több annál. Vágyakozom az otthonom iránt – persze teljesen másképp, mint bármi más iránt. Otthon akarok lenni, mert az a világ, ami itt van, nem az enyém. Ez a Tiéd, és habár a te életed részese lehettem, a világodé sohasem lehetek.
Hív az otthonom, a családom, és minden, amit a múltammal együtt magam mögött hagytam. De nem hagyom, hogy többé a félelem fölém kerekedjen! Rendbe fogom tenni mindazt, amit elrontottam, mert rájöttem, hogy én magam nem lehetek jó, amíg a múltam rossz.
Kérlek – nagyon kérlek -, ne haragudj rám! Sajnálom, hogy ilyen váratlanul és képtelenül kellett elmennem.
Köszönöm, hogy mellettem álltál, hatalmas támaszom voltál végig, azonban ideje, hogy megkeressem a múzsámat.

Szeretlek, Eleanor

A levél minden sora, minden szava kérdéseket szított Ed elméjében, a szívében azonban ennél is nagyobb káosz keletkezett. Azt hitte, megszakad a szíve a fájdalomtól.
Elment az első igazi szerelme, aki ráadásul arra kérte a levélben, hogy ne haragudjon rá. Hogy kérhetett ilyet? Hiszen jól tudhatná, hogy Ed képtelen lenne rá rossz szemmel nézni.
Az összetört férfi megfogadta, hogy megtartja a tökéletesen tiszta képet Eleanorról, és a lány életéről – amiről aligha tudott valamit. És hogy az sem fogja megváltoztatni ezt a képet, amit majd a későbbiek során kiderít Eleanorról.
Mert az biztos, hogy ezt nem fogja annyiban hagyni.

***

Eleanor

Visszafojtott lélegzettel pillantottam ki a taxi ablakából, ami az imént lefékezett az ismerős környéken. Szívszorító, és egyben felemelő érzés volt újra látni a szülővárosomat. Fotókról sajnos nem volt az igazi.
Azonban megannyi – jó – emlékkel az elmémben remek volt újra megpillantani az ismerős repülőteret – ahol néhány éve még rémülten próbáltam elmenekülni. A vidám színekkel lefestett házakat meglátva izgalom pezsgett fel a véremben. Az adrenalin akkor még inkább tombolt bennem, mikor a bőröndjeimet szorongattam még mindig azon a ponton állva, ahol a taxis kirakott. Csak néztem a faházra a távolban.
Az apró fákkal övezett vékony járda, ami alatt a talaj megsüllyedt, a tópart szélén álló ház kerítése körül ért véget.
Pontosan fogalmazva, ez nem a mi házunk volt, hanem a nagyszüleimé. Még akkor költöztünk le a városból ide, mikor még én is anyuékkal éltem. Akkoriban halt meg anyu apukája, és hogy a nagyi ne maradjon egyedül, leköltöztünk hozzá – mellesleg a pénzhiány miatt azt a házat is eladtuk, ami mindaddig az otthonomat jelentette.
De ki hitte volna? Nagyinál sokkalta jobban szerettem lenni, mint bárhol máshol.

Csendes, lassú léptekkel tettem meg az utamat a fehér kerítésig, ahol megnyomtam a csengő ismerős, kopottas gombját.
A szívem a torkomban dobogott, miközben a bejárati ajtót fixíroztam. A függöny megrebbent az egyik ablakban, majd nemsokára rá kinyílt a barna, lelakkozott ajtó, és édesanyám arca bukkant fel mögüle, hogy remegő végtagokkal sarkig tárja ki azt, s apámat is megpillanthassam mellette.
Könny szökött a szemembe, ahogy anyukám alakját figyeltem felém sietni, karjait invitálóan széttárva.
– Eleonora, hazatértél hozzánk!

--
Ha bármi kérdésetek, véleményetek van, írjátok meg nyugodtan!
Egyébként lenne egy kérdésem: Nézi valaki a Gossip girlt? Lenne egy ötletem az egyik párosítással.
Hayley xx

10 megjegyzés:

  1. szia, nem szoktam kommenteket írni de nagyon jó a történeted :)
    Én Gossip Girl mániás vagyok :DD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :) Örülök, hogy most megtetted, és köszönöm a kedves szavakat!^^ Akkor nem vagy egyedül, tesóm teljesen függővé tett, úgyhogy gondoltam, kellene egy történetet írni a színészekről. :3 Szóval nem ebbe a történetbe lesz bevonva, hanem egy külön blogot tervezek neki. :)

      Hayley xx

      Törlés
  2. asdfghjkl egyszerűen imádom! fantasztikus lett, mint mindig. Remélem Ed felkeresi Eleanor-t :$ és újra együtt lesznek. várom a folytatást, puszi, Lana
    xx.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Juj, köszönöm szépen!^^ Az még a jövő titka, de tervezek még bele fordulatot. :P Már haladok az új résszel, a fele már kész van.^^ <3

      Hayley xx

      Törlés
  3. Hát ez nagyon jó lett, alig várom a következőt! Remélem újra egymásra találnak majd a közel jövőben

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Nagyon köszönöm! :) És azt is, hogy írtál, jól esik a visszajelzés! :) A következő részekből minden kiderül, de aranyos vagy!^^

      Hayley xx

      Törlés
  4. Szia!:)Azt hiszem tegnap találtam meg a blogod egy másik odalon:)Büszke vagyok arra,hogy a mi országunkban is vannak ilyen tehetségeg írók.Sőt abban a megyében amiben énis élek:)Nem nagyon találkoztam még olyan bloggal ami ilyen szépen kidolgozott és megírt lett volna!Kíváncsi vagyok a folytatásra és arra,hogy mi lesz az amit bele raksz a Gossip Girl-ből:)Igazából óriási fanja vagyok annak a sorozatnak:DMindegy,ez most mellékes:)Remélem Ed megkeresi Eleanort és boldogok lesznek:3Sok sikert a további íráshoz:)Puszi<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Dini!

      Nagyon örülök, hogy idetaláltál, és köszönöm a kedves szavakat! :) Komolyan mondom, pirulok; nagyon jól esnek a szavaid :$
      Bocsánat, én írhattam valamit félre, de egy külön ötletem lenne a gossip girl-es témához, csak érdeklődtem, hogy lenne-e rá olvasó :3 Hamarosan beleszeretnék kezdeni egy új blogba, amiben a történetben szereplő színészekről lenne egy nem sok részes történet. :))
      Köszönöm a jó kívánságokat, remélem, még visszatérsz ide!^^ <3

      Hayley xx

      Törlés
  5. Kedve Hayley!

    Ez nagyszerű fejezet lett, nagyon tetszett, elolvastam az elsőtől az utolsó betűig! Remekül írsz, erről megbizonyosodtam ma is, igazán lenyűgözött Ed része, egészen beleborzongtam.

    Egyébként persze, hogy emlékszem rád. A Breathe me blogodról kerültem ide, mert annyira tetszett, ahogy írsz, hogy körülnéztem a profilodon :) Azóta visszajárogatok :)

    Köszönöm a fejezetet! Hamarosan elolvasom a következőt is!
    C.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Cecile!

      Nagyon kedves vagy, köszönöm szépen a szavakat, jól estek!^^ Kellemes ilyen reakciókat olvasni, olyan érzéseket kelt bennem, hogy "ez az, akkor megérte egy délutánt hangolódni az egész fejezetre". :D És hmm, a Breathe me-nél még nem fogalmaztam ehhez hasonlóan sem (az volt a legelső történetem), úgyhogy nagyon jól esik, hogy így gondolkodsz róla!^^
      Köszönöm szépen!

      Hayley xx

      Törlés