2013. július 11., csütörtök

8.fejezet

Sziasztok! Egy ideje nem volt rész, ezalatt az idő alatt viszont sikeresen lezártam a többi történetemet, hogy erre a blogomra legyen időm. Mint láthatjátok, új kinézetet kapott a blog, ahogy a cselekmény is egy új irányba kezd haladni. 
És ne felejtsetek el benézni Ed Sheeran első hivatalos magyar nyelvű oldalára, és ha tetszik, like-oljátok!^^
Remélem, tetszeni fog az új fejezet, és szeretném még előtte leszögezni, hogy felnőtt tartalom van benne - bár nem olyan hangsúlyosan, de akinek nem ínye, ne olvassa.

A mostani zene ez lesz, amit nagyon ajánlok a részhez. Jó olvasást!


8. fejezet

"Settle down with me
Cover me up, cuddle me in
Lie down with me
And hold me in your arms"

Eleanor éjszaka rosszul aludt a két nappal ezelőtt történt események miatt. A rémálmai most nem a múltjának fájdalmasabb részleteit elevenítette fel, hanem a remegő kezet, mely pisztolyt fogott a fejéhez. Bármikor, mikor próbált újra álomba merülni, a rémkép újra lejátszódott az elméjében, Eleanor pedig rettegve kelt fel a második éjszakai is.
Aznap, mikor titokban már lefoglalta a repülőjegyét az otthonához legközelebb eső város repülőterére, meglehetősen hallgatag volt, ugyanis Ed alig hagyta őt magára. Láthatólag elindított a férfiben valamit a gondolat, hogy bármikor elveszíthetné kedvesét – bár Ed arról nem is tudott, Eleanor mit tervezett másnap reggelre.
Azonban mivel Eleanor még el akarta intézni a fontosabb dolgait, bejelentette Ednek, hogy el kell mennie a kórházba, így a férfi egészen odáig elkísérte, mielőtt külön váltak útjaik. A lány vért adott az orvosi rendelőben, míg próbált minél többet megjegyezni a körülötte lévő kórházból, mert tudta, nem mostanában fog újra itt járni.
Magában megfogadta, hogy ha hazaér, akkor sem fog mást tenni, csak a kórház segítségére sietni, és persze rendezni azokat a dolgokat, amiket rendesen elbaltázott az életében. Nem hagyhatta, hogy a félelem újra legyőzze őt, mint amikor a rablás történt.
A későbbiek során még June-ékat is meglátogatta az új házukban, akik szívélyesen fogadták őt, bár azon meglepődtek, hogy Ed hol maradhatott a lány oldaláról. A két fiatal azt is észrevette, hogy Eleanor ezúttal másképp, sokkalta távolságtartóbban viselkedett, mint máskor. De nem volt sietős dolga, így James-ék örültek annak, hogy tovább marad náluk a lány a szokottnál.
Mikor az óra hatot ütött, és az ég alja sötétedni kezdett, Eleanornak erős késztetése támadt, hogy visszatérjen a lakásukba, még mielőtt teljesen leszállna az éj.
– Haza kísérhetlek, ha gondolod – ajánlotta fel James, mélyen a lány hideg-kék szemeibe nézve. Aggódott érte, ezt June is elismerte, de ez a fajta aggodalom semmi sem volt ahhoz képest, amit Ed érezhetett Eleanor iránt a nap minden pontjában. A pár látta, milyen kötelék van Edék között, és Eleanor hallgatagsága mindkettőjüket váratlanul érte, és próbálták kerülni a zenésszel kapcsolatos témákat, amíg Eleanor ott tartózkodott náluk.
– Nem kell, de köszönöm, hogy felajánlottad – húzta el a száját Eleanor, megpróbálva megakadályozni a „Hiányozni fogtok” mondatot, nehogy kicsússzon a száján, mert biztos volt benne, hogy June-ék rögtön gyanakodni kezdenének.
Szorosan megölelte a barátait, talán a kelleténél tovább maradva a szerető karok között, aztán a bejárati ajtó irányába indult, készülve elhagyni a lakályos házat. Örült, hogy Jameséknek sikerült megtalálniuk az otthonukat. Talán ha ő maga is megtalálta volna Edben azt a különleges érzést, ami számára az otthont jelentette, akkor most nem kellene elmennie innen is.

A lakásba való út alatt azon gondolkodott, mit fog holnap tenni. A gyomra görcsbe ugrott a gondolatra, hogy látni fogja a szüleit, a keresztszüleit és a nagymamáját. Eleanor apai ágon való nagyapja több mint egy éve halt meg itt Londonban, nem sokra rá arra, hogy Eleanor ide jött őt gondozni. A temetését nehéz volt megfelelően elrendezni, és nem is jöttek el rá sokan. Eleanor helyesbítette magát; a család fele sem jelent meg a nagyapja temetésén, ez pedig mélységesen elszomorította akkoriban. Most úgy gondolt vissza rá, hogy talán jobb is volt, hogy a lány szülei nem jöttek el ide; a végén még magukkal vitték volna a szülőföldjére, és neki kénytelen lett volna itt hagyni Edet.
Bár, most is éppen erre készült, nem? Itt hagyni a férfit, aki mellett két és fél éven keresztül kitartott. És most elmenekül előle.
Fél hétkor Eleanor végül letargikus állapotban tért vissza az albérlet szűk falai közé. Monoton lassúsággal vette le magáról a kabátját, amire – hiába köszöntött be lassan a nyár – még most is szüksége volt. A nappaliba érve meglepődött, hogy Ed ott várta már, habár a férfi nem ment elébe, és nem is köszönt.
– Ed, jól vagy? – kérdezte halkan, mikor jobban megszemlélte Ed kusza, vörös haját, és barna pólóval fedett hátát. Az ablaknál támaszkodott, és a még be nem függönyözött ablakon figyelt kifelé. Az odakinti sötétségben az autók fényei látszottak csak a távolban, bár az ottani kerület nem volt nagyon forgalmas hely.
– Történt valami? – Eleanor hangja rekedtes volt, ahogy visszafojtotta a lélegzetét. Tartott tőle, hogy Ed esetleg megneszelt valamit a közelgő távozásából, bár arról fogalma sem volt, hogy honnan.
– Gyere ide… - suttogta halkan a férfi, bal kezét leemelve az ablakpárkányról, jelezve, hogy meg szeretné fogni a lány kezét.
Eleanor félve lépett közelebb párjához, végül mikor apró kézfejével végigsimított a férfi karján, fel, egészen a széles vállakig, megborzongott a hirtelen jött bátorság érzettől. Különös üresség keletkezett lelkében, hiszen tudta, hogy ez az utolsó alkalom, hogy érintheti Edet. Ebből pedig annyit szeretett volna kihozni, amennyit csak lehetett, mert bármekkora is volt a honvágya, a szerelme Ed iránt csaknem ugyanakkora erővel bírt.

"And your heart's against my chest, your lips pressed to my neck
I'm falling for your eyes, but they don't know me yet
And with a feeling I'll forget, 
I'm in love now"

Ed megfordult a lány ölelésében, majd átkarolta a vékony, nőies derekat, és határozottan csókért hajolt a pirosló ajkakra, melyek ugyanolyan hevesen válaszoltak a gesztusra. Eleanor kezei felcsúsztak Ed felsőtestén, és összekulcsolódtak a nyaka körül, így egymásnak préselve felhevült testüket. A férfi ujjai szórakozottan a lány vállán lévő pántot piszkálták, miközben próbált minél többet megízlelni barátnőjéből. A levegővételeik hamarosan betöltötték a szobát, az egyetlen zajforrás lévén, de egyiküket sem zavarta a hangosság.
Mintha Ed megérezte volna, hogy a közeljövőben nem lesz hasonló élményben része, olyan kétségbeesetten ölelte és csókolta kedvesét. Soha többé nem akarta őt elengedni.
Óvatosan az ágyhoz botorkáltak, hogy aztán Ed ledöntse a lányt a saját lábáról, és több kényelemmel folytathassák a dolgot.
Kezek simítottak felhevült testrészeket, s ruhák kerültek a földre. Ed Eleanor vállába temette az arcát, az érzéseivel viaskodva hagyta, hogy a női kezek megnyugtatóan simogassák a vörös tincseket. Egy pillanat volt az egész, Ed mégis úgy érezte, legbelül összetört.
Könnyeit nyelve csókolt bele kedvese vállának gödrébe, puha ajkaival olyan részeket hintve finom csókokkal, amiket eddig még nem volt türelme alaposabban végigjárni, azonban ez az együttlét most más volt.
Annyi örömöt akart adni Eleanornak, amennyit csak lehetett, és amennyit megérdemelt a fiatal nő.
Felemelte a fejét, hogy egyenesen a hideg-kék szemekbe nézhessen, és látta, hogy nem csak ő maga, hanem a lánynak is könnyek gyűltek a szemeiben. Eleanor tekintete homályos volt a bennük lévő érzelmektől, amik ilyesformában mutatkoztak meg.

"So kiss me like you wanna be loved
You wanna be loved
This feels like falling in love
We're falling in love"

– Szeretlek – hajtotta le Ed a fejét épp annyira, hogy a homlokuk óvatosan összesimuljon. – ezt soha ne felejtsd el.
Eleanor szeméből újabb könnyek csordultak ki, miközben gyengéden megrázta a fejét, a jövőre gondolva, amiben Ed nem fog többé szerepet játszani.
– Én is szeretlek – simította az enyhén borostás arcra apró tenyerét, megcirógatva a férfi arcát.
Az ajkaik újból találkoztak, és úgy csókolták egymást, mintha a holnap soha nem jöhetett volna el számukra. Aztán Ed határozottan felegyenesedett Eleanorról, éppen csak annyira, hogy egyik tenyerét lágyan a nő mezítelen csípőjére simítsa, fogást találva az enyhén reszkető testrészen, s habár a felsőtestük nem is, deréktól lefelé összesimultak.
Eleanor aprót bólintott az óceán-kék szemekbe tekintve, és az érzelmei mellett egyre erősödött benne a gondolat, mennyire kívánta Edet. A védekezésről ezúttal mindkettőjük megfeledkezett, Ed pedig Eleanor beleegyezésére várt mindeddig.
A pillanat, miután testük egyesült, nem volt többé megállás, mégis a szenvedély és az érzelmek domináltak. Úgy szeretkeztek, mint még soha. A lélegzetük akadoztak, egymással táncot járó ajkaik között nyögések és sóhajok fúltak el, és törtek felszínre olykor.
– El… - sóhajtotta a férfi, ahogy egyre közelebb került saját kielégüléséhez, Eleanor pedig minden, amiért abban a pillanatban küzdött, az az volt, hogy minél közelebb érezhesse magához a férfi forró testét, hogy még mélyebben érezhesse őt magában. S mikor egyikük sem bírta tovább az őket feszítő orgazmust, csaknem ugyanabban a pillanatban szabadultak fel, hogy még néhány pillanat erejéig elöntse testüket és lelküket a kielégülés gyönyöre.
Utoljára az életben.
Álmosan simultak össze később, és amíg Ed egy apró mosollyal az ajkán aludt el, mindaddig Eleanor az utolsó közös éjszakájukat siratta.

***

Eleanor

Másnap reggel korán keltem. Olyan halkan kászálódtam ki az ágyból, ahogyan csak tudtam. Nem akartam felébreszteni Edet. Nem akartam, hogy lássa, ahogy elhagyom az albérletet. Hogy elhagyom őt is…
Talán önző dolog, amit tenni készültem. Bár minden, amit Ő előtte tettem a múltban, azt sem lehetett másképp nevezni, mégsem tudtam megállapítani, mennyire volt önzőség a menekülésem. Egyet tudtam csak, mégpedig azt, hogy nem akartam többé itt lenni.
Valami újnak a kezdete mindig áldozatokkal jár. Valakit vagy valamit mindig hátra kell hagynod ahhoz, hogy a következő szakaszba lépj.

Ehhez hasonló gondolatok jártak a fejemben, miközben próbáltam összepakolni a lehető legtöbb dolgomat – bár már tegnap is ezeket készítettem elő, így már nem maradt sok minden hátra. Nem volt rengeteg ruhám és személyes tárgyam – soha nem volt rá szükségem. De ami esetleg még itt marad, azt majd June-val elpostáztatom magamnak – döntöttem el, miközben a ruháimat simítgattam az utazótáskámba.
Miután mindennel kész voltam, és sikeresen kihordtam a táskákat a bejárati ajtó elé, még egyszer visszatértem a hálószobába. Nem tudtam legyűrni a késztetést Ed látványa iránt.
Úgy feküdt a takarókkal maga körül, akár egy angyal. Belesajdult a szívem, amint meztelen, néhol takarókkal elfedett alakját figyeltem. Próbáltam mindenét memorizálni, mielőtt végleg kilépek az ajtón, s ezzel együtt az ő életéből is.
Hagytam neki egy levelet, amit még tegnap írtam, mikor egy utolsó pohár kávéra beültem a kedvenc kávézómba. Reménykedtem, hogy meg fog bocsájtani a tettemért – bár ebben szinte biztos voltam Edet ismerve, mégis szörnyen kínzott a gondolat, hogy itt kell hagynom őt.
De mennem kellett. Otthon már vártak rám.

6 megjegyzés:

  1. Szia kedves Hayley!

    Először is tudatni szeretném veled az egyik legfontosabbat: sírtam.
    Igen, sírtam. Mikor Eleanor búcsúzott. Mikor felkelt és elindult a haza. Annyira tökéletesen fogalmaztál meg mindent. Pontosan és alaposan. Egyszerűen zseniális ez az egész blog. Fantasztikusan írsz, és a történet..asdfghjkl*-* Imádom az egészet c;

    Aztán pedig nagyon megörültem mikor vége lett a szünetnek ccc': Annyira vártam már ezt a fejezetet. Hibátlan.

    Btw kérhetnék valamit? Esetleg benéznél a blogomba?:3 Harry-s.
    Link: http://damnfanfiction.blogspot.com/

    Köszönöm előre is. Puszi, Lana
    xx.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Lana!

      Nem találom a szavakat! Elmondhatatlanul jól esnek a szavaid, és képzelni sem mertem volna, hogy ilyen hatást váltok ki belőled. Személy szerint én is sírtam (legalábbis megkönnyeztem) az alábbi részt, és jó hallani, hogy másból is hasonló érzelmeket váltottak ki, mert azt hittem, elcsépelten fog hangzani egy-egy kifejezés. Köszönöm szépen a dicséretet, sokat jelent nekem! :) A következő rész jövőhét közepén fog jönni.^^
      És persze, hogy benézek! Amint időm engedi, ott hagyom nálad a nyomomat is - még Bri-nél sem tudtam megjegyzést írni, a véleményadásban nem vagyok a legjobb/leggyorsabb, de igyekszem! :) <3

      Hayley xx

      Törlés
  2. Kedves Hayley!

    Igazán örülök, hogy ismét új fejezetekkel ajándékozol meg minket ezen a blogodon, hiszen én személy szerint alig vártam a folytatást. Amiben természetesen nem csalódtam. Olyan szépen tudod leírni az érzelmeket és hangulatokat, hogy egyszerűen képtelen vagyok nem a hatása alá kerülni valahányszor belevetem magam a sorokba. Még mindig imádom a kapcsolatukat, Edet, bár most a lányra igazán haragszom. Egyelőre számomra ismeretlen azaz ok - még ha le lett is írva én nem találtam igazán nyomos érvnek -, amiért ott hagyja Edet. Hiszen annyira tökéletes ez a férfi, minden egyes fejezettel jobban és jobban beleszeretek. Mindenesetre remélem, hogy a hazautazással sok titokra fény derülhet, bár abban már nem egészen vagyok biztos, hogy Ed és El útjai még találkoznak. Egyszerűen nem merek ebben bízni, hátha meglepsz még minket.

    Sok sikert a folytatáshoz és továbbra is veled tartok!<3
    Xoxo.Bri.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Bri!

      De drága vagy, hihetetlenül örülök, hogy írtál, mert nagyon sokat jelentenek a szavaid! :) Nagyon sokszor újraolvastam a soraidat, tényleg! Elképzelni sem tudod, mennyire jólesett az, amit az írásmódomról írtál, és nagyon örülök, hogy tetszett! :)
      Eleanornak megvannak a maga problémái, a gyengeségei, és az okai is - pedig mindeddig próbáltam elég nyomós okot találni arra, hogy hazamehessen. Ez egy nagyon bonyolult dolog, még nekem sem sikerült teljesen kiismernem a karakterét, de már igyekszem, mert fontos nekem a történet, és szeretném beleásni magamat egy kicsit a karakterek érzéseibe, stb. :)
      Nem szeretnék spoilerezni azzal kapcsolatban sem, látni fogják-e egymást a jövőben, sem azzal, hogy boldog vagy rossz vége lesz a történetnek.
      Eleanornak van ez a késztetése - vágya - az otthona iránt, ami szétfeszíti belülről, emiatt is kénytelen hazamennie, a következő részben szereplő levélből pedig még több dolog fog kiderülni - reméljük.
      Tudom, hogy össze-vissza kapkodok a dolgok között, de iszonyú, hogy senkinek sem mondhatok semmit a jövő dolgairól, pedig már minden meg van tervezve. :D /ez a legnehezebb - titokban tartani a rejtélyeket, de ígérem, hogy nem soká több mindenre fény derül!/
      Köszönöm szépen még egyszer! <3

      Hayley xx

      Törlés
  3. Kedves Hayley!

    Kiss Me egyik kedvenc dalom Edtől és bizony nagyszerű aláfestésként szolgált a fejezethez, ami nagyon tetszett, köszönöm szépen, hogy megírtad nekünk!

    Megvallom őszintén, hogy az előzményekkel nem vagyok egészen tisztában, mert nincs időm rá, hogy az elejétől tisztességesen elolvassam a történeted. Bárhogy is, Ed már önmagában elég, hogy csemegézzek, egy-egy fejezetbe bele-bele olvassak, ezt a 8.-ak pedig rendesen végigolvastam annak tiszteletére, hogy ez számodra Egy Új Kezdetet vagy legalábbis Egy Új Folytatást jelent, számunkra pedig abszolút örömhírt.
    Azt hiszem számíthatsz még rám, mert valóban szívesen olvasnék még tőled a továbbiakban, és (egy tisztességes olvasóhoz mérten) igyekszem majd nyomokat is hagyni magam után (nem mint eddig- bocsánat).

    Szóval nagyon tetszett ez a rész. A kissé melankolikus, szomorkás hangvétel nagyon illett hozzá, elvégre távozásról van szó, és már előre kíváncsi vagyok, hogyan fogod megoldani a megérkezés ambivalens érzelmeit, hiszen biztosan lesz benne öröm is a megbánás mellett, és még ennél is kíváncsibb vagyok Ed szemszögére, remélem, majd kapunk egy kis betekintést :)

    Szeretettel várom a folytatást!
    Szép nyárvéget kívánok! :)
    C.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Cecile!

      Először is, köszönöm, hogy írtál, nagyra értékelem a véleményedet - és nem tudom, emlékszel-e még rám, egyszer kértem kritikát tőled a Breakfast Club blognál. :)

      Kicsit meglepődtem a módon, ahogy olvasol, de semmi gond, megértem, nekem sincs mindig elég időm, ás nagyon köszönöm a kimerítő véleményedet is! Hidd el, ezentúl Ed is kap néhány leírást a további életéről, sőt! De ezt majd a későbbiekben megtudod! ;)

      Az új rész fent van, bocsánat, hogy eddig tartott a válaszom, és hogy így is elég szétszórt voltam - lassan éjfél, holnap pedig indulunk nyaralni! És köszönöm, de ne kiáltsuk még el! :D Még van másfél hónap, ha nem kevesebb.^^ Viszont kívánom!

      Hayley xx

      Törlés