2013. április 28., vasárnap

5.fejezet

Sziasztok! Itt vagyok, egy héttel hamarabb, mint azt már ti is várhattátok tőlem. Egy-két kommentnek nagyon örülnék tőletek, a mostani zene pedig ez lenne. Jó olvasást!


5. fejezet


"I won’t let these little things slip out of my mouth…"

A hetek teltek, azonban nem a megszokott módon: Eleanor kezdett beleszokni az újonnan jött munkájába, és legtöbbször elvállalta a délutáni műszakot is – ami jelentősen hosszabb volt a délelőttinél, de egy kicsivel többet is fizettek neki érte.
Ed legtöbbet a stúdióban ragadt, és elszántan dolgozott a dalokon, habár a múzsa csak ritkán csókolta homlokon. Rendszerint akkor, ha Eleanorral töltötte ideje nagy részét, hogy aztán megint elvonuljon megírni, majd felénekelni az új dalt.
Eleanor természetesen türelmes volt – egy ideig.

De ahogyan a napok száma nőtt, úgy érezte magát egyre magányosabban. Ed nélkül másképp – jobban mondva, sokkal borúsabban – látta a dolgokat.
Másrészt, mivel végre összegyűlt a teljes összeg a tetoválására, már bele is fogott megszervezni a művésszel az időpontot, azonban esze ágában sem volt egyedül elmenni. Ednek mindenképp mellette kellett lennie az ominózus pillanatban, mikor a barátnője megszerzi az első tetoválását.
Eleanor néhányszor már elképzelte, ahogy a fiú büszkén megcsókolja majd a művelet végeztével, amiért ilyen jól tűrte azt, ahogy a tintával megtöltött tű valami újat és maradandót alkotott a bőrén.
A lány mindannyiszor elmosolyodott erre a gondolatra, Ed csókjának érzésére, amiből az utóbbi időben aligha részesült. Akarta a férfit, s még maga is meglepődött, milyen égetőnek érezte Ed hiányát.

***

– Itthon vagyok! – hallatszódott Ed hangja a bejárati ajtóból, mikor az lehúzta a cipőjét, és felakasztotta a kabátját a fogasra. Valamilyen újfajta érzés lepte el bensőjét, mikor arra gondolt, hogy Eleanort ezúttal hamarabb itthon találta magánál. Ritka alkalom volt ez, amit Ed mindenképp ki akart használni. – Merre vagy?
A lakásban sötétség honolt – a kint lévő éjszaka miatt is -, és csak a tévé fénye szűrődött ki az egyik szobából, ami miatt Ed már pontosan tudta, hogy hol van barátnője.
– A nappaliban – kiáltott vissza Eleanor alig emelve fel a hangját, majd a kanapén nyújtózkodva várta, amíg Ed is beért a szobába. A fiú leheveredett barátnője mellé, aztán átvetette a karját a háttámlán, és átkarolta a lány vállát. Arcához hajolt, és rögtön megérezte Eleanor samponjának eperillatát, melyet annyira szeretett.
Eleanor elpirult a tévé fényében, azonban Ed elragadónak találta a törékeny barátnője alakját, aki már ettől az apró gesztustól is képes volt zavarba jönni. A következő pillanatban már egyikőjük sem teketóriázott, és ajkaik megkönnyebbülten és felszabadultan hosszas táncba kezdtek.
Olyan volt ez, mintha egy pillanatra megint visszatértek volna abba az időbe, mikor a kapcsolatuk még csak alakuló románc volt, tele szenvedéllyel.
Eleanor ujjai a vörös tincsek közé fúródtak, ahogy megpróbálta minél közelebb tudni magához Edet. 
Hamarosan már csak néhány ruhanemű választotta el őket, a puha kezek pedig egyre több helyet fedeztek fel a másik testén.
Elnyúltak a kanapén, és ahogy Ed rendszerint kiharcolta a dominanciát, így most is ő került felülre. Az alatta fekvő Eleanor hagyta, hogy a férfi lehúzza róla az elnyűtt alvó felsőjét, ami alatt általában nem viselt semmit sem. A lány egyre inkább elpirult, és gyorsan Ed arcára simította apró tenyereit, ezzel kényszerítve őt, hogy Eleanor szemeibe nézzen.
A két kékszínű – azonban teljesen más árnyalatú - szempár találkozott, Eleanor pedig látta Ed tekintetét, amint a vágytól ugyan most elsötétült, de így is felismerte benne az iránta érzett szerelmet. Szikrák pattantak a közöttük lévő levegőben, aztán Eleanor szorosan lehunyta a szemeit, és elmorzsolt néhány kicsordulni készülő könnycseppet.
Kezeivel – melyek még mindig párja arcán pihentek – egy lassú, édes csókra húzta Edet, majd az őt ölelő karokban elengedte magát, és a torkát szorító érzéseket. Odaajándékozta magát Ednek, ugyanúgy, mint régen, és végre megengedte magának, hogy élvezze az este további részét.

***


– Nem terveztek mára semmit, ugye? – csendült fel June hangja a telefon másik végéről, mikor Eleanor fogadta a hívást. Ő maga meglepődött a szokatlan köszöntéstől – pedig már megszokhatta volna barátnője izgalommal teli személyét.
Viszont az volt az igazság, hogy az utóbbi időben nem is beszélt June-nal, esetleg csak néhány szót, mikor összefutottak a kórház területén. Emellett June meglátogatta őt az új munkahelyén is – igaz, akkor is rettenetesen el volt látva tennivalókkal, úgyhogy nem jutott idő a csevejre.
– Ami azt illeti, ma… - fogott bele Eleanor, rosszul érezve magát, amiért ezt kellett, hogy mondja.
– Mondd, hogy nem akarsz részt venni az új lakásunk kipingálásában, én pedig talán ejtem a témát – mondta June határozottan, és El hallotta, ahogy beszélgetőpartnere belekortyolt a kávéjába.
A szőke hajú lány hátrapillantott Edre, aki épp a gitárjával babrált az ágyon ülve, aztán felkuncogott a vörös hajú fiú látványára, akinek jelen pillanatban az arca is hasonló színt öltött, ugyanis valami miatt épp dühös volt.
Lehet, hogy nem sikerül befejeznie az új dalát?
– Rendben van, neked képtelen vagyok nemet mondani. Mikorra legyünk ott? – Eleanor még nem járt a barátai nemrég vásárolt lakásában, de Ed már tudta az utat.
– Legyen egy olyan öt óra, és ne felejtsetek el dobozokat hozni, mert James-szel már így is kifosztottuk a Tescot a kartonjaikból, de a lomjainkat még mindig nem tudjuk hova rakni. Komolyan mondom, akkora itt a rumli, hogy Jamest már nem is látom… - mindketten felnevettek, Ed pedig a barátnőjére kapta a szemeit, és ő is elmosolyodott, habár nem hallhatta a teljes telefonbeszélgetést.
– Jaj, és El, drága! Nézz már szét a cuccaid között, mert úgy dereng, hogy régebben otthagytam nálatok a Frankenstein könyvemet. Légyszi, hozd már el, ha nálad van, jó? – kérlelte a lányt azon a különlegesen lágy hangján, majd elköszöntek egymástól, Eleanor pedig felsóhajtott.
– Mi a gond? – tette fel neki Ed a kérdést.
– Meg kell keresnem egy könyvet June-nak. Tudsz segíteni egy kicsit? – kérdezte letörten a férfit, majd a polcok felé fordult, miközben virágmintás felsője aprót libbent a légáramlat következtében. Nem volt kedve szétpakolni a hálószobában, meg úgy egyáltalán.
Együtt fogtak neki a kutakodásnak, majd, mivel a könyvespolcon nem találták meg a szóban forgó klasszikust, kénytelenek voltak végignézni a szekrényeket is. Eleanor elveszett a papírkötegek alatt, és miképpen behajolt az egyik polc mélyére, nem láthatta, ahogy Ed keze ügyébe akadt egy mappa.
A férfi lazán levette a dossziét szíjazó gumit, majd unottan kinyitotta a fekete fedőlapot. A mappában különféle iratok és megannyi fehér lap volt, tele fekete betűkkel, melyek nem mondtak túl sokat Ednek. Ő a zenéhez értett, nem a különféle bankszámlákhoz, meg a – vélhetőleg - hivatalokban készült okmányokhoz. Azonban egy néven megakadt a szeme, és zavarodottan húzta össze szemöldökét.
– Eleonora? – ejtette ki a száján az érdekesen csengő nevet.
Eleanor szemei kikerekedtek, és a hirtelen döbbenettől beverte a fejét a polcba, miközben hamar felegyenesedett. Egy pillanatig hezitált, nem mert Ed szemeibe nézni, majd sebesen megfordult, és óvatosan kiemelte a férfi kezei közül a fekete mappát.
Úgy fogta a mellkasához, mintha az élete múlott volna rajta.
– Eleanor, mi ez az egész? – kérdezte Ed, és próbálta a hangját minél nyugodtabbá varázsolni, nehogy ráijesszen a lányra. Azonban mindenképp tudni akarta, miért áll az iratokon a lány nevének egy másik formája.
– Apró semmiség, nem kell aggódnod miatta – fogta rövidre a mondandóját a kérdezett, és próbálta úgy visszapakolni az előszedett kupacot, hogy a mappát is besűrítse közéjük.
Majd később kiveszem innen, és egy biztonságosabb helyre teszem el.

– Figyelj, nem kell olyanról beszélned, amiről még képtelen lennél… De meg kell értened, hogy a barátod vagyok. Tudnom kell rólad mindent, ami veled történt – a múltban, fűzte hozzá Ed gondolatban, aztán ráeszmélt: semmilyen biztos dolgot nem tudott arról, mi is lehetett Eleanor múltjában, ugyanis a lány sem a szüleiről, sem az otthonáról nem mesélt neki. Egyszer sem. Ha pedig feljött a téma, a lány hevesen ellenkezett az ellen, hogy bármit is megosszon Eddel.
– Megmondtam, hogy nem fontos. Ha az lenne, már rég elmondtam volna, drága – Eleanor arcvonásai ellágyultak, amint kedvese arcára simította a tenyerét, amitől Ed ajkain halvány mosoly jelent meg.
– Bízom benned – ejtette ki a szavakat lágyan, és a lány kéklő szemeibe nézett. Az elszántsága azon nyomban elszállt, miként Eleanorra nézett, és úgy érezte, hogy ez egyszer tényleg észrevett valami olyat, amit a lány esetleg rejtegethetett előle.
Azonban ez nem volt olyan pozitív dolog, mint amire Ed számított.

***

Eleanor

Képtelen voltam elképzelni, hogy Ed hogyan talált rá a dossziéra, amiben azokat az iratokat helyeztem el, amik segítségével elmenekülhettem otthonról egészen Londonig.
A nevemet kénytelen voltam megváltoztatni, ugyanis az eredetit ismerte néhány olyan befolyásos személy, akiktől tartottam, hogy talán utánam jönnének.
Persze, Finn nem ilyen volt. Ő nem tartozott azok közé az emberek közé, akik feltétlenül meg akartak találni egykor, de volt olyan veszélyes, hogy újra rám támadjon, ha az útjába kerülnék. Attól függetlenül is, hogy már nem volt nálam az anyag, amire neki szüksége volt. Azzal már rég leálltam, ugyanis emiatt az egész ügy miatt valaki olyan halálát okoztam, aki igazán közel állt hozzám.
Legalábbis, mindig magamat okoltam miatt. Mert nem voltam mellette, és nem nyújtottam kellő segítséget neki akkor, mikor a legnagyobb szüksége lett volna rám.

6 megjegyzés:

  1. Nagyon aranyos lett! Siess a következővel!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen a véleményed, és azt is, hogy írtál!^^ Igyekszem a következővel, reményeim szerint a hétvégén hozom is! :)

      Hayley xx

      Törlés
  2. "és ajkaik megkönnyebbülten és felszabadultan hosszas táncba kezdtek"
    ezen a mondaton megakadt a szemem. egyszerűen gyönyörű ahogyan írsz, maga történet pedig... a hideg ráz, amikor olvasom és hallgatom mellé a zenét. imádlak és imádom a történetet is!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. You're so lovely! :) Szóhoz sem jutok, komolyan mondom. Olyan dolgokat állítasz, amiket nehezen hiszek el az írásmódomról, mégis.. Köszönöm, hogy itt vagy nekem, és hogy támogatsz! Remélem, a továbbiakban is olvasni fogsz, és hasonló véleménnyel leszel rólam.^^ (hátha nem ejtek túl nagy bakit ebben a történetben x)
      Én is imádlak <3

      Hayley xx

      Törlés
  3. Kedves Hayley!

    Nem tudom, hogy írtam-e már, de ha nem hát most megteszem.(:

    Nagyon örültem, mikor rátaláltam a blogra, elvégre az Edes történetek nem igazán gyakoriak a blog világban - legalábbis én nem igazán ütközök beléjük -, így kérdéses sem volt, hogy jobban körülnézek-e vagy sem. A blog kinézete harmonikus, a történet hangulatához illő, ez pedig csak hab volt a tortán. El volt rendelve, hogy ne lépjek tovább, mert hatalmasat veszítek a kis X megnyomásával. Igazam is lett. Érdemes volt maradnom és figyelemmel kísérnem az eddig írtakat.

    Számomra Ed Sheeran nem az a férfi, akibe a kinézet fog meg és akibe emiatt szeretek bele, Ed olyan férfi, akibe a dalai miatt lettem szerelmes - már amennyire egy rajongó szerelmesnek mondhatja magát. Emiatt nagyon is érdekelt, hogy te miként képzeled el Ed személyiségét, mindennapi viselkedését, őt magát. Ismét nem csalódtam. Nem veti meg a szórakozást, keményen küzd az álmaiért és hatalmas lelki támaszt nyújt a kedvesének. Minden nő összetehetné a kezét egy ilyen férfiért.<3

    Eleanor úgy érzem, eléggé összetett és titokzatos karakter, akinek a kibontakozására még várnunk kell, de ami késik az természetesen nem múlik. Én mindenesetre nagyon várom, hogy többet megtudhassak róla és a múltjáról, ami szintén rengeteg kérdést felvet az olvasóban - legalábbis bennem biztosan.

    A történetnek meg van az a melankolikus hangulata, amit mégis átitat a két főszereplő közti önzetlen szerelem - elvégre Ed a sok titok ellenére is bízik és kitart a lány mellett - olyan meghitt a kapcsolatuk, hogy azt öröm olvasni. Tényleg sokan összetehetnék a kezüket egy ilyen kapcsolatért, ami már-már mesébe illőnek tűnik.

    De ide vagy oda a mesébe illőség és ez a kitartó szerelem, mégis megmutatkozik, hogy még mindig a "valóvilágban" vagyunk, ahol meg kell küzdeni a karrierrel, a munkával és a megélhetéssel. Számomra ez teszi igazán hihetővé a történetet.

    Az írásod pedig könnyű, nem akadok el és jóérzés olvasni, szinte ott vagyok velük és látom, átélem a történéseket. Csak azt kívánhatom e téren, hogy sose hagyd abba, mert tehetséges vagy.(:

    Rengeteg kérdéssel, türelmetlenül, mégis hatalmas türelemmel várom az újabb részeket és sok sikert, kitartást kívánok a továbbiakhoz!
    Xoxo.Bri.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Bri! :)

      Még nagyon a kommented hatása alatt vagyok, de.. :) Amikor megláttam, hogy írtál, ráadásul milyen szépen kifejtetted a véleményed, az egyszerűen csodálatos érzés volt! El sem tudod hinni, mennyire feldobtad vele az estémet!
      A kinézetnél törekedtem a minél komolyabb kinézetre, és sokat is kellett vele küszködnöm, de végül is, eléggé hangulatos lett. Eddig ezt tartom a legjobb munkámnak a blogjaim közül, és örülök, hogy másoknak is elnyerte a tetszését. :)
      A karaktereimmel is pontos képet alkottál, Eleanor személye engem is nagyon érdekel, mert hiszed vagy sem, még előttem sem teljesen tiszta a kép, de már jócskán körvonalazódik, ami ezekben a részekben nem tűnik fel az olvasónak. :)
      Nem szeretem a Valóságot. Annyira utálatos. Vagyis, erre nincs is kifejezésre méltó szó, mégis, próbálom érzékeltetni az olvasókkal is, mekkora tehert jelent főleg Eleanornak a körülötte lévő világ.
      Az írásmódomon még nagyon sokat kell csiszolnom, sokan mondják rá, hogy dagályosan fogalmazok, és nagyon jó volt azzal szembesülni, hogy neked így is tetszik! :)
      Nagyon szépen köszönöm Neked a kedves szavakat, és hogy ennyi időt szántál a véleményed kifejtésére, és remélem, hogy a jövőben nem okozok csalódást! :) Köszönöm, hogy itt vagy, és hogy figyelemmel kíséred az eddigi legkomolyabb hangvételű történetemet.^^ <3
      Igyekszem az új fejezettel, és bocsánat, hogy eddig tart egy-egy rész feltöltése. :)

      Hayley xx

      Törlés