2013. március 1., péntek

Prológus

Meghoztam tehát a Prológust. A zene az egész történetet végigkíséri, csak hogy megteremtse a kellő hangulatot, így érdemes mellé hallgatni az épp ajánlottat! Most ez következik. Jó olvasást!

"A végén minden rendben lesz. Ha nincs rendben, akkor az nem a vége." 
- Ed Sheeran

Eleanor

Ott állt, közvetlenül az ablak előtt, ahogy az szokásává vált az utóbbi időben. Nem tudtam megmondani, mi is volt a valódi oka ott tartózkodásának, mindenesetre nem akartam, hogy elkapják a borús gondolatok. Éppen elég volt, hogy engem időnként körüllengtek a pesszimizmus jelei. Bár ő zenész volt, akinek szüksége volt az ilyesfajta apró dolgokra, amiket majd dalba tud önteni.
Csendesen sétáltam mögé, nem akartam megijeszteni, csak megérinteni őt. Háttal állt nekem, így kezemet hátára simítottam, majd miközben karjaim dereka köré fonódtak, ujjaim tapintották pólóját, s ujjbegyeimmel éreztem teste melegét. Ő volt az egyetlen, aki még itt tartott.
Összerezzent az érintésem alatt, majd megfordult, hogy szemembe nézhessen. Kezeit magamon éreztem, szívem hangosan dobbant minden egyes mozdulatára. Hirtelen feltört belőlem az iránta táplált mély bizalmam. Talán még nem volt minden veszve.
Különös érzés lepte el mellkasomat, ami arra késztetett, hogy bármelyik pillanatban előtörjenek könnyeim. Ahogy tekintetét sajátomba fúrta, azokban a mélykék szemekben megpillantottam a gyengédséget, és a szerelmet, amit irántam táplált. Lassan két éve, hogy itt volt nekem.
Hogyan is engedhetném el?
Pillantása megbéklyózott, miközben fejét lassan leeresztette, s arcunk végre egy vonalba került. Vágytam a csókjára, talán jobban, mint bármire egész életem során. Lélegzetét ajkaimon éreztem, s átfutott elmémen, milyen jó lenne egy percig így állni: szívünk egyszerre dobbant meg a másik közelségétől. Amint megízleltem ajkait, borzongás futott végig testemen, ő pedig szorosan tartott karjaiban, úgy, mint aki sohasem akarna elengedni.
Azonban hiába éreztem iránta szenvedélyt és szerelmet, ha az az apró dolog, amit oly’ régóta kerestem, most sem találtam meg benne.
--

Hayley xx

6 megjegyzés:

  1. Helló! Nem tudom, h távgondolat-olvasó vagy-e vagy sem, de pont ezen a héten jutott eszembe, h miért nem láttam még Ed-es blogokat, (bár gondolom biztos vannak), és tessék, 2 nap múlva beállítasz eggyel :DD nekem nagyon tetszik és hajrá! várom a folytatást :)) Kamilkó

    VálaszTörlés
  2. Szia! :) Haha, kedves gondolat, de sajnos nem. :) Köszönöm szépen a véleményed, örülök, hogy írtál! :D Elvont fanfic lesz, de ha van kedved hozzá, térj vissza ide! ;)
    Hayley xx

    VálaszTörlés
  3. Szia,kedves Hayley!
    A minap én is épp azon golnolkoztam,hogy miért nincs -lehet, csak én nem találtam- egy Ed fanfict sem, és /"végső elkeseredésemben" :DD/ szerencsére hosszas kutakodás után,ráakadtam a blogodra, aminek meg kell mondjam nagyon megörültem. Borzasztóan tetszik az írásmódod, és biztos vagyok benne,hogy-ha nemis rendszeresen,mert arra nem igazán van időm- vissza fogok járni.
    Imádom Ed-et, szeretem az elvont dolgokat,szóval 'kedvemre lesz a blog'. :D
    Nagyon várom az első részt! :)

    xoxo Amelia!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Amelia! Nagyon örülök, hogy írtál, köszönöm szépen a kedves szavakat! :) És visszavárlak ide, én is csak hétvégenként fogok frissel érkezni, remélem elnyeri majd sokak tetszését. :)
      Igyekszem egyedit alkotni, majd meglátjuk, mi lesz belőle. :) Én is oda vagyok Edért, személyszerint nagyon megfogó személyiségnek tartom, izgalmas róla írni. :)
      Gyere bármikor! ;)
      Hayley xx

      Törlés
  4. Kedves Hayley Blue!

    Amikor megkértél, hogy olvassam el, majd véleményezzem a blogodat, meglepődtem, noha már nem egyszer kértek tőlem ilyet. Felfoghatatlan a számomra, hogy valakinek ennyit jelentene az írásom, hogy add a véleményemre, igazán köszönöm!
    Ahogyan azt az élményt, amivel gazdagodhattam a prológust elolvasva! Már maga a kinézet (gyönyörű és igazán "érzelmes" a fejléc!) és a tartalom is felkeltette az érdeklődésemet a folytatásra...
    A prológus, rövid, tömör és... hatásos! Tele gondolatokkal, érzelmekkel. Szinte semmi cselekmény, de nem is volt rá szükség, hogy legyen, ugyanis a gondolatok, és egy apró tett olykor jóval többet jelent. A két főhős története mindenképpen egyedi, hiszen már maga a megfogalmazásod kifinomult, valamint választékos szavakat használsz.
    Mivel magam is kiemeltnek tartom az érzelmeket, hihetetlenül jó érzés, egy olyan történetet olvasni, ahol a főtérbe kerülnek. S mindemellett a képernyőn keresztül érezhettem a lány bizonytalanságát, ahogyan tépelődik az elméjében megfogalmazott lehetőségekkel. Szerelmes, titokzatos, érzelmekkel teli mű ez, amelyet már az elején mély, elgondolkodtató és néhol drámai hangulattal egészítetted ki.
    Gratulálok a történethez, amelyet mindenképpen tovább fogok olvasni! Sok ihletet kívánok a későbbiek folyamán is!
    További szép napot!

    Olvasód, Lady

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Lady!

      Nem számítottam rá, hogy ilyen tartalmas lesz a véleményed (persze, reménykedtem benne), és ez csak természetes, mert azóta is többször elolvastam az eddig posztolt bejegyzéseidet, hiszen tényleg csodálatosan fogalmazol!
      El sem hiszem, hogy ennyire elnyerte a tetszésedet, és bár tény, hogy sokat dolgoztam a kinézeten, és az eddig közzétett dolgokon, nem képzeltem volna, hogy ilyen megnyerőre sikeredett. :)
      A történet végéig próbálom majd vinni az érzelmeket, a hangulatot, ugyanis ezekre - mint megtudtuk, nem csak én, de - mások is igényt tartanak. Sajnálom is, hogy nagyon ritka számba mennek az olyan blogok, mint a tiéd.
      Igazán köszönöm, hogy szántál a történetre egy kis időt, s emellett a dicsérő szavaidat. Továbbra is visszavárlak a blogra, remélem, ugyanilyen véleménnyel leszel róla a későbbiekben is! :)

      Hayley xx

      Törlés